Bükki Tamás blogja

Tizenhat évesen ajándékba kaptam az öngyilkosság gondolatát. Épp Zalakaroson nyaraltunk. Megszállt egy gondolat: senki vagyok; hiába tanulok kitartóan, képtelenség felvennem a versenyt – annyi szellemóriás van előttem. Minden erőfeszítésem, hogy igazán legyek valaki, szánalmas kapálózás csupán. Összetörten feküdtem ágyamon azon az éjszakán, rám zárult a hotelszoba koporsófedele, a fojtó forróság az ágyra szorított, egész testemben remegtem. Szétfoszlott a jövőm. Mozdulni sem tudtam, csak hagytam, legyen …

Oldalak

Feliratkozás RSS - Bükki Tamás blogja csatornájára