A jóga számomra a megnyugvás, az „én idő” legmélyebb formája. Általa érhetem el azt a tudatos létet, amelyben kiteljesedhetek mint ember, mint nő, mint anya. Az óráimon is szeretek az intuícióimra hagyatkozni, megérezni a csoport lelkiállapotát, és hagyom, hogy az vezessen. Ugyanakkor a legnagyobb örömöt az jelenti, amikor a rendszeres gyakorlóim a jóga számos pozitív hatásáról számolnak be a mindennapi életük során.
Az az erő, amit a jóga által nyerek, formálódik mindig olyanná, amilyenre éppen szükségem van. Ha befelé fordulásra van szükségem, a gyakorlásom lassú és áramló, inkább a női energiák vezetnek, ha lendületre és energiára van szükségem, erőteljesebb és izzasztóbb.
2009-ben kezdtem érdeklődni a jóga iránt, amikor egy barátnőm elhívott egy hot jóga órára. Sokáig csak stúdióban gyakoroltam, de azt rendszeresen. Aztán az élet magával sodort, és 1-2 évig teljesen kimaradt az életemből a jóga.
2014-ben, harmadik gyermekem születése után éreztem ismét erős késztetést a rendszeres gyakorlásra. Rövidesen ekkor már nem csak a gyakorlásra és annak fizikai és mentális hatásaira vágytam, hanem szerettem volna, ha mások is megtapasztalhatják a jógában rejlő ősi erőket.
Ezért 2015-ben jelentkeztem az első tanfolyamomra (Hatha jóga) a Mandala Stúdióba, és a két évesem mellől készültem visszatérni 4 órában a munkára, amikor bejelentkezett a negyedik gyermekünk. Így a munkába már nem mentem vissza, azonban az oktatóképzést – a lehetőségeimhez képest – teljes erőbedobással kezdtem meg. Itt ismerkedtem meg Juhász Saroltával, akinek hatására kanyarodtam el a női jóga irányába. Azóta elvégeztem a Női jóga képzést, és a Szülés utáni regeneráció jógával című képzést is szintén a Mandala Stúdiók szervezésében.
Jelenleg a Gerincjóga oktatóképzést végzem, amelyet terveim szerint 2018. tavaszán fejezek be. Természetesen ezzel nem szándékozom befejezni a jógával kapcsolatos tanulmányaimat, hanem további hosszútávú terveim vannak, mert az Alma Mater-em mottóját teljes mértékben az enyémnek érzem, vagyis a „legjobb dolog a jóga, amit magammal, és másokkal tehetek”.