Minden balesetnek és csapásnak van egy potenciálisan megváltó dimenziója is, aminek azonban általában nem vagyunk tudatában. /Eckhart Tolle/
A koronavírusnak fontos szerepe van egyéni fejlődésünkben, és emberi világunk egészsége, túlélése szempontjából egyaránt. Előremutató és pozitív szerepe. Miért és hogyan?
Ez a cikk nem arról szól, hogy mit tegyél azért, hogy elkerüld a fertőzést. Erről már korábban részletesen írtam a Félelem-vírus és életerő-pajzs c. írásomban. Amit igazán szeretnék: adni neked egy izgalmas és fontos nézőpont, ami segít, hogy megerősödjön a bizalmad és az életbe vetett hited.
Az emberiség 2020-ra egy elég veszélyes léthelyzetet teremtett – csak pár dolog a tények sorából:
Nyugat-Európában és Észak-Amerikában rengeteg ember a természet kizsákmányolása révén gazdagodik meg, hogy aztán vásároljon egy vidéki telket, ahová „elvonulhat ettől az egésztől”. … Gazdasági tevékenységeink nem választhatók el a természettől, hanem az egész bolygóra hatással vannak. /R. Sheldrake: A kutatószellem felszabadítása: 10 inspiráló kérdés a tudomány felszabadításáért/
Vedd észre, hogy a koronavírus-járványban háborús helyzet alakult ki:
Minden háború alap mintája: rosszul érzem magam, és kitalálok egy ellenség képet, akire rámutathatok: ő az oka a szenvedésemnek, tőle kell félni, őt kell megfékezni vagy megölni, hogy jobb legyen, és ezért nemzeti vagy nemzetközi összefogásra van szükségünk.
Most épp a koronavírus a nemzetközi, közös ellenségünk. Ezt az önálló élettel nem is bíró RNS-t, azaz örökítőanyag-forgácsot okoljuk most a pusztításért, mindazért, amit mi emberek teremtettünk.
Mint minden háború, ez is áldozatokat követel. Tekintsünk most erre rá, mert fontos. Ha a halálozási arányokat összehasonlítjuk, megdöbbentő számokat kapunk ugyanis:
Jelenleg a koronavírusnak tulajdonított halálesetek száma a világon 145 ezer (2020. ápr. 17.). Ezzel szemben a szokásos évi influenzában 250-500 ezer (!) ember hal meg minden évben a világon.
Hasonlítsd ezt össze azzal a ténnyel, hogy világviszonylatban évente 18 millió ember hal meg szív és érrenszeri megbetegedésben, és 9.6 millió rákban, vagyis az ún. vezető civilizációs betegségekben. Vagyis a civilizációs betegségek „áldozatainak” száma több 100-szor annyi, amit a koronavírusnak tulajdonítunk. Ráadásul a vírus az „áldozatait” főként a krónikus betegek körében szedi.
Érdemes eltöprengeni a következőn: a nemzeti dohányboltok nyitva tartását nem hogy nem korlátozták a hatósági intézkedések, de egyenesen megtiltották a dohányboltok üzemeltetőinek, hogy csökkentsék a nyitvatartási időt.
Íme a csoda: minden állapot, személy vagy helyzet mögött, ami illetve aki „rossznak” vagy „gonosznak” tűnik, titokban egy mélyebb jó rejlik. Ez a mélyebb jó akkor mutatkozik meg – kívül is és belül is – ha belül elfogadod azt, ami van. A „ne álljatok ellen a gonosznak” /Máté 5:39/ az emberiség egyik legnagyobb igazsága. /E. Tolle/
Hogyan tudna minket megmenteni egy vírus?
Minden betegség a gyógyulás jele – erről bővebben írtam a Betegség érted van c. írásomban.
Az ok az elmében van. Az egyén betegsége esetén az ok az egyén tudattalan gondolati mintáiban van. A társadalom betegsége esetén pedig a kollektív elme mintákban. A kollektív betegség a környezeti hatásokban mutatkoznak meg – ezeket a teljesség igénye nélkül fent felsoroltam. Olyanok ezek, mint a gombák termőtestei, melyek a kiterjedt és láthatatlan földalatti gombafonal hálózatból nőnek ki, és válnak láthatóvá. A gyógyulás pedig a koronavírus-járvány formájában válik most kikerülhetetlenné, és érzékelhetővé az egyén mindennapjaiban.
Megbetegszünk; ám a betegség nem más, mint a természet egy kísérlete arra, hogy meggyógyítson minket. /C. G. Jung/
A társadalom azáltal gyógyul, hogy egyre több egyén tudatossági szintje emelkedik. Ehhez pedig érezni kell, egyéni szinten, hogy gond van, hogy nem tehetek meg bármit. A jéghegyek olvadását nem érzem a bőrömön. A légszennyezést sem. Az íztelen mérgeket sem – mindaddig, amíg meg nem jelenik pl. egy rákos betegség. (A dolog szomorú aspektusa, hogy ekkor a legtöbb ember elfogadja a jelenlegi orvosi hozzáállást: árasszuk el további mérgekkel a szervezetet).
Hogyan teszi a vírus érezhetővé, hogy baj van és változtass? Hogyan kényszerít rá – ha már az „intelligens” ember ezt a lépést maga nem képes megtenni?
Ahogy Böjte Csaba testvér olyan szépen kifejezte:
„Kedves Koronavírus! … Kénytelen voltál Te közbelépni, hogy Neked hátha hiszünk. És látod, hiszünk. Csak óriási szomorúság, hogy ezért milyen nagy árat fizetünk. Emberéleteket és gazdasági összeomlást…
A világjáró bizniszmen apukák most esti mesét olvasnak a lányaiknak.
A folyton rohanó anyukák most leporolták a varrógépet, és maszkot varrnak a fél utcának…
A konyhákból áradnak a finom illatok, olyanok is megsütötték életük első kenyerét, akik eddig csak dobozból ették a rendelt ebédet…
Rákényszerítettél minket, hogy legyünk beosztóbbak és gondolkodjunk előre, mert nem ugrunk le csak úgy egy doboz tejfölért a boltba.
A kihalt városokban újfajta élet jelent meg. Turisták helyett vaddisznók mászkálnak Róma utcáin, Velencében pedig újra hattyúk, kacsák, halak és delfinek úsznak motorcsónakok helyett.
Olyan helyeken is kék lett az ég, ahol a szmogtól eddig azt sem tudták, milyenek az igazi színek…
Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is, érzékenyebbek és érzelmesebbek lettünk…
A szülők egyre jobban tisztelik és elismerik a pedagógusokat, mert most ők tanulnak otthon a gyerekkel…
Megtanuljuk, hogy nem tudunk mindent kiszámítani és kontrollálni. Kreatívvá és erőssé tesz minket az új helyzet, mert látjuk, hogy minden nap abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami éppen van. Ha kevés a liszt, akkor kevés lisztből.
Néha eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lesz, amikor végre lelépsz. Tudod, mit remélek? Hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem térünk vissza abba az állapotba, amiben találtál minket, hanem szintet lépünk.
Emlékezni fogunk az üzeneteidre, és megtartjuk az újonnan kialakult szokásainkat. … kevesebbel is beérjük. Értékeljük az élet apró örömeit, amikről Te megmutattad, hogy nem is olyan apróságok. Azok a legnagyobbak.”
A járvány-helyzet megteremti a lehetőséget a változásra. Minden embernek szabad akarata van, Isteni elrendelésből. Azaz Te döntöd el, akarsz-e változni, változtatni.
Érdemes feltenni a következő kérdéseket:
Azt gondolom, aligha van jobb, komplexebb rendszer, ami valóban támogatja a testi, lelki és szociális egészség kibontakozását, és az önismeret gyors mélyülését, mint a jóga.
És most, a járvány-helyzet ajándékaként elérhető online is. Sorsfordító lehet.
Ha csak olvasgatsz, ha csak töprengsz, azzal változni semmi sem fog. Sem a Te életedben, sem a világban – általad.
Van egy tabu-téma, egész nyugati, „fejlett” társadalmunk tabuja: és ez a halál kérdése, aminek fontosságára ez a járvány helyzet nagyon is rámutat.
A halálfélelem, azaz abhinivésha, Patandzsali szerint (jóga szútrák) a szenvedést hozó gondolat-minták (klista vrittik) egyik formája, és abban a hibás elképzelésben (avidja) gyökeredzik, hogy én ez a fizikai test vagyok, aki-ami végül meghal.
Ugyanakkor a világunk összes bölcse, a Buddhán át Jézusig és Krisnáig, és sok-sok jógi az idők kezdete óta, arra a felismerésre jutott (mégpedig a meditáció által, mely túlvisz az elme megismerési korlátain), hogy Te egy halhatatlan lélek vagy, aki kapott egy testet, azaz „Isten hasonlatosságára” teremtettél.
Mert nem volt olyan idő, hogy ne léteztem volna én, vagy te, vagy ezek az uralkodók, és ezután sem lesz úgy, hogy ne létezzünk mindannyian.
Ahogy az embernek [vagy: léleknek] ebben a testben osztályrésze a gyermekkor, ifjúság, öregség, ugyanúgy másik testet is fog nyerni. Értőt ez nem zavarhat meg. /Bhagavad Gita, II:12-13/
A test csupán egy „szkafander”, amit azért öltöttünk magunkra, mert erre a Föld nevű bolygóra tanulni, fejlődni jöttünk.
Íme próbája annak, hogy földi küldetésed véget ért-e már: ha élsz, még nem. /Richard Back/
A Földi küldetésünk végére akkor értünk, ha megtanultuk, amiért ide jöttünk. Vagy akkor, ha a tanulási folyamatban elakadtunk, megrekedtünk.
Mert hiába jöttek a figyelmeztetések, egyre nagyobb pofonok – munkahelyi és családi konfliktus hegyek, melyek megoldatlanok maradtak; aztán esetleg cukorbetegség, vagy magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek. Csak legyintettünk, és elintéztük esetleg némi alkohollal, vagy tablettákkal – ami persze, tudjuk, semmit sem old meg.
Ha mindezen segítségek ellenére nem tudtunk fejlődni, továbblépni, akkor kapunk egy erőteljesebb segítséget, és a halállal kiemelnek bennünket a megrekedt létállapotból, hogy egy más rálátást kapva majd tovább léphessünk.
A megértés csupán az első lépés. A meditáció eszköze által tud kioldódni belőlünk, fokról fokra a halálfélelem.
Meg kell ugyanis tapasztalnunk, hogy átadhatom magam, hogy egy gondviselő, szerető erő tart fenn, és hogy sosem vagyok egyedül. Ez hozza meg a valódi biztonság mély tudását, amit hatalmas élet-öröm vesz körül.
Ma reggel a gyönyörű, virágzó kertünkben bóklásztam. És ez a haiku született:
Meggyfavirág,
fehér szirmán átszűrődik
a csönd.
