1. rész
„Azt hisszük, hogy egy tárgy, esemény vagy személy okozza a fájdalmas tapasztalatot, holott az elme (radzsasztikus vagy tamasztikus) állapota a valódi ok.”
/Papp József: A jóga meditatív hagyománya (Patanjali Jóga szútrái)/
Amikor egy élethelyzet kibillent, és azon veszed észre magad, hogy hirtelen 200 a pulzusod, belül puffogsz, mérgelődsz, másra jóformán gondolni sem tudsz. Sőt, van, hogy napok múlva is elő- előjön, és amikor eszedbe jut a dolog, újra bosszant, sőt dühít. Feszítő, és kimerítő.
Az érzelmi stressz legalább olyan romboló, mint a fizikai, és ha nem kezeljük, számos testi betegségben nyilvánul majd meg; pl. migrénben, magas vérnyomásban, aritmiában, szívinfarktusban, asztmában stb.
Az érzelmi stresszt elengedni, „kifújni magadból” pedig talán a legnehezebb. Ugyanakkor a spirituális fejlődés leggyorsabb útja az érzés és érzelem – tanította egyik Mesterem, Szép Ferenc. Ebben az írásban ezt a témát járom körül. A jóga szemszögéből, mert a jóga tudománya nem csupán abban segít, hogy pontosan lássuk a folyamatot, hanem abban is, hogy elengedhessük mindazt, ami feszít, és végül felszabadulhassunk általa.
„Gurdijeffről maradt fent egy olyan történet. Franciaországi asramjában mindenki majdnem tökéletesnek érezte magát. Csupa szeretet, mosoly volt az asram. Mindaddig, amíg egy idős ember nem érkezett oda. Ez bizony nem vállalta a közösségi kötelezettségeket, mindig külön kívánságokkal állt elő. Kötekedő volt, kellemetlen. Viselkedésével egyre több embert kiakasztott, felháborított. Míg végül az egész társaság harcba kerekedett az öreggel. Ez egy idő múlva az öreg felismerte, hogy ez az asram nem a megfelelő hely számara, és csöndben elment. Mindenki fellélegzett. Végre visszatérnek a jó idők! Amikor Gurdijeff ezt megtudta utána sietett az állomásra. Megtalálta az öreget és kérte, menjen vissza az asramba. Ez vonakodott, mondván, hogy ott őt kiutalták és senkinek se jó, ha ott van. Erre Gurdijeff egy szép havi fizetést ajánlott az öregnek, és megkérdezte, hogy ezért hajlandó lenne-e visszamenni. Ennyi pénzért igen - válaszolta. Amikor visszament, az asramban felhördültek az ott lakók. Siettek Gurdijeff után, hogy most szabadultak meg ettől a lehetetlen embertől, és már megint itt van, csináljon hát valamit! Mire az összehívta a társaságot és azt mondta: - Mindnyájan álszentek vagytok! Amikor minden a szájatok íze szerint történik, akkor békés, mosolygós emberek vagytok. Jó, hogy nem angyaloknak hiszitek magatokat! Ahogy egy más véleménnyel szembesültök, ahogy valaki nem azt teszi, amit akartok, akkor ez az álszent maszk leesik rólatok, és szembesültök magatokkal. Így nézzetek szembe magatokkal, és vizsgáljátok meg, mikor jön elő bennetek az erő ahhoz, hogy a nehézségekkel, kényelmetlenségekkel, mássággal is harmonikusan tudjatok dolgozni! Persze, senki nem tudta, hogy Gurdijeff fizetést adott az öregnek, és morogva próbálták megérteni a megértenivalót.”
Ezt a történetet Mesteremtől, Dr. Timcsák Gézától kaptam, amikor épp panaszkodtam Neki egy bizonyos „öreg” miatt.
Patanjali azt tanítja (Jóga Szútrák II/3, II/7-8), hogy a szenvedés okai az, hogy klista vrittik, azaz szenvedést hozó gondolatok töltik ki az elmét. Ilyen pl. a rága, azaz mindaz, amit jónak, kívánatosnak ítélek, és ezért ragaszkodom hozzá, és a dvésa, azaz mindaz, amit nem kívánatosnak, rossznak ítélek, és ezért utálom, elutasítom.
Például felháborodok azon, hogy valaki bejön a jógaterembe, fogja magát, és leteszi a jóga matracát a helyemre, oda ahol mindig én szoktam lenni, ráadásul se szó, se beszéd! Nem igaz, hogy nem veszi észre magát! Ez elképesztő!
A másik cselekedete, hogy épp oda tette a szőnyegét, felhozta a ragaszkodásomat a helyhez, ahol eddig jógáztam. Amíg ez meg nem történt, észre sem vettem a ragaszkodásom. De most! Most bizony ott vannak az érzelmek. Az érzelmek segítenek, hogy észrevegyem a ragaszkodásom. És most jöhetne az elengedés, és az, hogy ezt a ragaszkodást kitisztítsam magamból. Az egó (ahamkára) azonban más cselekvésre ösztönöz: a jógatanár sem szólt rá! Elképesztő! Nem is figyel rám! Nem is vagyok itt fontos. Jó, akkor nem jógázom! Vagy: nem jövök ide többet. Keresek egy másik jógastúdiót, ahol normálisabbak az emberek. Van annyi! És olykor jön még egy (hamis) egós megerősítés is: amúgy is untam már itt az órákat, mindig kvázi ugyanaz!
Paramahamsa Prajnananda azt mondja (Az Elme rejtélyei c. könyvében):
Mindabból, ami történt, vond le a tanulságot, aztán felejtsd el!
Vond le a helyes tanulságot, ami mentes az ítéletektől, és egy mély őszinteséggel, tisztánlátással párosul. Elszántság kell hozzá és benső erő, hogy végigmenj a történeteden, és számba vedd érzéseid, és ezeket leválaszd a másikról. Azért oly nehéz ez, mert „a másik a hibás” egy tanult séma, spontán jön. Míg az önmegfigyeléshez, önreflexióhoz (atma vicsára) benső munkát kell végeznünk, és ezt a benső munkát sajnos többnyire nem tanultuk meg.
Ennek a megkülönböztető tudásnak a kiművelése azonban kulcsfontosságú. Miért? Mert e nélkül nem találhatsz rá a benső békére és boldogságra. Nem tisztulhatnak fel a személyiséged (Ahamkára vagy egó) gubancai. Minél inkább előrehaladsz spirituális utadon, annál többször fognak feltűnni az „öregek”, akik kibillentenek mosolygós álszent állapotodból.
És igen, miután leszűrted a tanulságokat, felejtsd el! Ne rágódj rajta tovább! Na de hogyan?
A jóga gyakorlatok nagyon sokat tudnak ebben segíteni. Pl. a medence nyitó ászanák, egy parikhászana, vagy szupta-badhakón ászana (fekvő pillangó). Vagy hátrahajló, mellkas nyitó gyakorlatok: budzsangászana (kobra tartás), virabhadrászana (hőstartás), dvikónászana (2 szög tarás). Szintén sokat segíthetnek a fordított testhelyzetek, melyek segítenek abban is, hogy új szögből nézz rá az életedre; pl. viparita-karani mudra (félgyertya), vagy szarvangászana (gyertya). Persze ezeket a gyakorlatokat a lehetőség szerint érdemes hosszan kitartani és rendszeresen végezni. Ha újra és újra előjön az érzés, és nehéz elengedned, igen sokat segíthet a sasankászana (nyúlpóz), ill. kulcsfontosságú gyakorlat az uddzsáji pránajáma, azaz pszichikus légzés. Ezen utóbbiakról (hogyan végezd) egy korábbi blogomban találsz útmutatást: katt ide, ha érdekel.
Nagyon sokat segíthet egy értő és figyelő ember is, akivel megbeszélheted a helyzeted. Lehet ez egy életviteli coach, vagy bárki, aki feléd tud fordulni, és segítő figyelemmel tud meghallgatni. Hallgatni művészet! Nagy előny lehet, ha jártasságot szerzett az illető pl. az EMK-ban (erőszakmentes kommunikáció). Erről majd a 2. részben írok bővebben.
A megbocsátásra nem a másik embernek van szüksége. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy a jelen pillanatba kerülj. Amíg forog benned a történet, amíg kínoznak az elme hullámai, addig nem vagy itt. Az életed pedig itt és most zajlik! Csak akkor lesz választásod, hogyan reagálj az életed pillanatnyi történéseire, ha jelen vagy. Elengedni, megbocsájtani felszabadító élmény.
